2015. május 19., kedd

Hogyan kommunikálnak a növények?

A növényi kommunikáció kutatása napjainkban a növényi tudományok egyik legizgalmasabb és legdinamikusabban fejlődő területe. Számtalan újdonság, meglepő felfedezés tanúi vagyunk, lehetünk. Ezért választottam ezt a témát a győri Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakiskola érdeklődő diákjainak a 2015. március 10-én tartott előadásomon. A mintegy 50 fős hallgatóság – köztük a diákok 3 szaktanára – az iskolai tananyaghoz való kapcsolatokból és a már ismert jelenségekből kiinduló, majd a legfontosabb újdonságokat bemutató előadást figyelemmel és érdeklődve fogadta.

A növényi kommunikáció kutatásnak jelentős múltja, és minden bizonnyal ígéretes jövője van. Darwin már 1880-ban arról írt egyik könyvében, hogy a növény „agya” a gyökérben van. Ma pedig már öko-pszichológiáról, növényi neurobiológiáról és viselkedésökológiáról is beszélhetünk. „Ma már nem az a kérdés, hogy tudnak-e kommunikálni a növények (ezt már bizonyítottuk), hanem az, hogy miért és hogyan csinálják?” (Richard Karban ökológus)
A növények és baktériumok, valamint növények és gombák közötti kölcsönhatások (szimbiózis) egy része már régóta ismert. A növények kémiai reakciók segítségével képesek felismerni és megkülönböztetni a káros és hasznos baktériumokat és gombákat. Így hatékonyan fel tudnak készülni a védekezésre. A kibocsátott információ meghatározza a növény kapcsolatait, kölcsönhatásait. A legújabb kutatási eredmények szerint a növényvilágban sokrétű információs hálózatok működnek:
Bár a növények nem rendelkeznek az állatokra jellemző aggyal és idegrendszerrel, de képesek egymásnak üzeneteket küldeni és fogadni, ezeket értelmezni és megfelelően reagálni rájuk. Amikor a rovarok megrágnak egy levelet, a növény illékony vegyületeket bocsát a levegőbe, majd ezeket a „jeleket”, kémiai üzeneteket a környező növények észlelik, és azonnal elindul a „vegyi fegyverkezés” válaszreakciója, hogy megvédjék magukat a növényevő rovarok támadásaitól.
A növények képesek olyan jeleket is küldeni, amelyek vonzanak olyan ragadozó rovarokat, amelyek elpusztítják a növényevő kártevőket. A növényevő rovarok és a velük táplálkozó rovarok tulajdonképpen egy kommunikációs illatfelhők közötti világban élnek, amelyek tele vannak vegyi információval. Hangyák, lepkék, kolibrik, sőt a teknősök is képesek ezekre a növények által kibocsátott vegyi információra reagálni.
A növények elektromos impulzusokkal és feszültségkülönbségen alapuló jelzésekkel is átadnak egymásnak információkat, amely már az állatok idegrendszeréhez hasonló működést mutat (pl. rovarevő növények). Az ebben a folyamatban szereplő gének evolúciós szempontból megfeleltethetők azokkal az érzékszervi ionszabályozó receptorokkal, melyeket az állatok használnak a különböző jelek érzékelésére. Ez egy közös ősi mechanizmust jelent a növények és az állatok között.
A növények információs (kommunikációs) képességét a jövőben fel lehet használni a kultúrnövények kártevőkkel szembeni ellenállásának javítására. A természetes védekezőképességek kialakításával kevesebb növényvédő szerre lenne szükség, melynek környezetvédelmi jelentősége kiemelkedő.


Az előadás után a diákok kezdeti megilletődöttsége miatt főként az általános biológiai ismereteket, kertészetet és informatikát oktató szaktanárok tettek fel kérdéseket a növényi kommunikációt vizsgáló kísérleti módszerekről.

A bejegyzést készítette: Dr. Alföldi Zoltán, agrármérnök - humánökológus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése