Iskola Másképp

Horváth Dénes a zerindi Tabajdi Károly Általános Iskolában járt...

„Scoala Altfel”, azaz Iskola Másképp. Egy hét az Arad-megyei iskolák számára, amikor a diákoknak és a tanároknak más módszerekkel lehet és kell eltölteni az iskolai órákat. Ezen a héten „kért el” minket -a nyolcadik osztályos diákokat- néhány órára Erzsike tanárnéni férje, hogy természetről, természeti értékekről beszélgessünk; mégpedig olyanokról, melyek minket, mint zerindi lakosokat legfőképpen érintenek. 

Bár a hegyek már közel vannak és tenger is mossa az ország partjait, mégis egyetértettünk abban, hogy számunkra mindez kevéssé fontos, hiszen alig járunk arra, viszont annál többet tartózkodunk otthon a faluban és annak határában. Hogy mi is az a természeti környezet és mik azok a természeti értékek, abban is hamar megegyeztünk. Ezután rövid listát írtunk ezekről a helyben lévő értékekről, ki-ki saját véleménye szerint. 

A közös keresztmetszetet a folyó (itt Kerezsnek mondják, de a térképeken Fekete-körös), a túzok és a legelő jelentette. A túzok annak ellenére került be a 10-es toplista előkelő helyére, hogy évek óta nem él már a zerindi határban. Szerény listánkat ezután összevetettük a Natura 2000 hálózat kijelölésénél talált élőhelyekkel és fajokkal. Képzeljétek! Azon a honlapon, ahol a szakemberek a Zerinden megtalált közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek listáját közzétették, egy sereg állat- és növényfajt találtunk, és azt is tudták ezek a ritkán látott szakemberek, hogy nincs már túzok, merthogy nem szerepelt a listájukon. A fajok nagy része viszont a folyóhoz és a legelőhöz kötődött, ahogy ezt mi is kiemeltük a 10 legfontosabb természeti értéket felsoroló listánkon. Arra is rájöttünk, hogy leginkább ott maradtak meg ezek a ritka és érdekes fajok és élőhelyek, ahol valamiért nem lett szántóföld a legelőkből és az erdőkből. Miféle erdőkből!? Hogy jön ide az erdő? Zerind határában egy zsebkendőnyi erdő sincs, de a szomszéd falvakban már akad, ha nem is annyi, mint a közeli hegy- és dombvidékeken. Csodálkozva vettük elő a régi térképeket, ahol látni lehetett azt a sok-sok erdőt, ami körbeölelte a falunkat. Az előadó azt is elmondta, hogy az idős emberek még emlékeznek rá, hogy az utolsó zerindi erdőt 1935-ben vágták le. Még van olyan ácsolt disznóól a faluban, ami az ekkor letermelt faanyagból készült és benne még most is röfög a malac.

Ezután fociztunk egyet az iskola udvarán, majd olyan állatokról néztünk fényképeket, amelyek itt élnek a közelünkben, de ritkán látjuk őket (vagy inkább soha). Egész sereg van belőlük! Leírok néhányat, hogy lásd: mennyire különös helyen élünk itt az Alföld szélén, Románia szélén, Erdély szélén, mindennek a szélén: itt a Partiumban.

Réti csík, erdei fülesbagoly, bíbic, mocsári teknős, hód, karvaly, nyaktekercs, széncinege, kékcinege, vízisikló, rézsikló. És írok egy növényt is, egy nagyon szép növényt, ami ősszel virágzik  és nálunk nincs sok belőle, de annál jobban örülünk neki. Őszi kikerics."

A bejegyzést készítette: Horváth Dénes, botanikus