Kutatásaink legfontosabb-legérdekesebb eredményeiről tartottam előadást a győri Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakiskola kertészeti és virágkötő szakos diákjainak 2015. április 1-én – nem áprilisi tréfának szánva. A résztvevő 40-45 diák és 3 szaktanáruk (egyikük évtizedek óta foglalkozik levendulatermesztéssel – így a közös kapcsolódási pontot is hamar megtaláltuk) kíváncsian fogadták az előadás témáját.
Külsőrekecsin egy olyan (kb. 2000 lakosú) zsákfalu, ahol az idősebbek a mai napig többé-kevésbé hagyományos életmódot folytatnak, ami nagyban segítette a földrajzi és etnikai értelemen is zárt közösség kulturális hagyományainak megőrzését. A terepi kutatások során 15 fő 53 és 84 év közötti adatközlővel tudtunk hosszabban beszélgetni, tőlük a gyógynövényekre vonatkozó ismereteket rögzíteni. Sikerült megtalálni a falu korábbi bábaasszonyát, akitől sok, a népi gyógyítással és gyógynövényismerettel kapcsolatos hasznos információt kaptunk.
A faluban a gyógynövények gyűjtése napjainkban is általános. Bár tapasztalatunk szerint az ismertebb és a gyakoribb, illetve több betegségre használt gyógynövényeket már az egészen kis gyermekek is felismerik és gyűjtik, általános tendencia, hogy a fiatal nemzedékekben a népi növényismereti tudás erodálódik, bizonytalan, a hasonló (pl. sárga virágú) növényeknek is azonos hatásokat tulajdonítanak („A sárig virágú dudók mind jók.”).
Az idősek és a fiatalabbak között is jellemző a racionális és irracionális gondolkodás, vagyis a valóság és a hiedelmek keveredése. Számos esetben az egy nemzetségbe tartozó növényfajokat nem különböztetik meg, illetve azonos névvel illetik. „Minden dudó használ, csak nem tudjuk, minek.” – tartják.
 |
| Gyógynövényeket gyűjtő gyerekek Külsőrekecsin moldvai csángó faluban |
Érdekesebb növények és gyógyászati felhasználásuk:
• Remenyica (romanyica), orvosi székfű (Matricaria chamomilla): „Mindenre jó.”, teaként („csájnak”) „ha sér a hasa”, segíti az emésztést, véd az „infekcétől”, fürdője „megvonja a testit” (gyengít).
• Pozsárnyica, Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum): Teának és fürdőnek, operáció után, „ha sér a máj”, gyomor- és hasfájásra, pálinkába teszik tartósításra.
• Bábic dudó, Réti peremizs (Inula brittanica): Teáját kisgyermekek hasfájására és gyomor-problémákra használják, „a sárig kiveti a ződet”, „kihajtsa a mérget”, ha „elment a vére”.
• Cintóre, Kis ezerjófű (Centaurium erythraea): Teáját „májsérelemre”, „ijedtségre” (idegrend-szeri zavarokra) és fejfájás ellen használják.
• Csilján, Nagy csalán (Urtica dioica): Teának is használják magas vérnyomásra („higíccsa a vérit”), vértisztítóként méregtelenítésre, „hogy megújíccsa a vérit”.
• Súlfű, Közönséges szurokfű (Origanum vulgare): Teája jó, ha „sér a szüve”. Fürdőnek kelések, fertőzések ellen, „ha lebetegedett a fehérnép, 3 napig kell feredőt vennie”.
• Egérfarkú (féregfarkú), Közönséges és réti cickafark (Achillea millefolium és A. pratensis): „Feredőnek és csájnak es”. Fürdője reuma és menstruációs görcsök, „asszonyi bajok” ellen, gyermekágyas asszony és újszülött fürösztésére. Levelét összegyúrva fehér ürömmel együtt is használják a fürdővízben és teában.
• Katáng (ketáng), Mezei katángkóró (Cichorium intybus): Virágját „megrücskölik” (összemorzsolják), a nyílt sebre („ránájára”) vérzéscsillapításra, sebkötözésre használják. Májra, hurut ellen is jó. Pálinkába, olajba teszik, és így tartósítják.
• Szent Antal mák, Fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus): Megszentelve parázsra teszik és megfüstölik vele a gyermeket, ha „meg van ijedve”. Jó fogfájásra, arcdagadásra. „Hinni kell benne”.
• Szűz Mária tenyere virágja, Gilisztaűző varádics (Tanaceum vulgare): „Ijedtség” (idegrendszeri problémák) elleni füstölésre használták.
Az előadás végén a gyógynövények tartósításával – különösen a pálinkában való tartósítás váltott ki érdeklődést… – és felhasználásával kapcsolatos kérdéseket tettek fel diákok és tanáraik.
A bejegyzést készítette: Dr. Alföldi Zoltán, humánökológus - agrármérnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése