2015. június 23., kedd

Föld napja az erdőbényei általános iskolában

Szeretett kis falumban tartottam előadást egy lelkes kis sokadalomnak Föld napja alkalmából. Az előadás kedvéért összetrombitálták az egész iskolát, ami falusi viszonylatban kb. 40 gyerkőcöt jelentett, így a természetvédelmi előadót zsúfolásig megtöltöttük.


Becsületükre legyen mondva, a kissé hosszúra nyúlt több mint két órás beszélgetős-játékos előadást szépen végig figyelték, lelkesedésük még a szünetben sem tört le.
Előadásom cseppet sem burkolt célja az volt, hogy helyi kis természetvédelmi aktivistákat "neveljek". Fontosnak tartottam, hogy megértsék, mi az a természetvédelem, miért van rá szükség és megbeszéltük azt is, hogy ők a saját kis környezetükben mit tehetnek, hogy megóvják azt.
Megtárgyaltuk a szemetelés, a növények és állatok bántalmazása/irtása, a tűzesetek, valamint a száguldozó autósok okozta természetvédelmi problémákat. Ezek mindennapos események itt Bényén, ezért fontosnak éreztem, hogy megértsék azt, hogy ezekkel a tevékenységekkel kárt okoznak a természetben. Az egyes természetvédelmi kérdések tárgyalásánál mindig onnan indultunk, hogy közösen összegyűjtöttük a gyerekekkel, hogy mi volt régen, miért nem volt pl. probléma a szemetelés vagy a sebesség. A legfontosabb szempontokra próbáltam több oldalról is rávezetni őket. Végül együtt mondtuk ki, hogy az ember bizony elvesztette a kapcsolatát a természettel, ezért kell ma már védeni azt.


A szemeteléses problémakör nyúlott talán a leghosszabbra. Részletesen megbeszéltük, régen miért nem volt annyi szemét, és hogy ma miért van. Kitértem a bényei állapotokra is, remélve, hogy magukra ismernek és elszégyellik magukat a patakba szemetelők.


Aztán jöttek az Erdőbényén előszeretettel gyűjtött növények és az előszeretettel pusztított állatok: a siklók és gyíkok. Valami megmagyarázhatatlan ősgyűlöletet éreznek az emberek a siklókkal szemben amit fiatal "gyütt-ment"-ként nem könnyű kiirtani a szívekből, de talán itt a zsenge korosztálynál valamit meg lehet mozgatni... És láss csodát, olyan érdeklődéssel forgatták a palackokat, amikben vittem nekik egy zöld gyíkot és egy vízisiklót bemutatni, hogy magam is meglepődtem. Próbáltam velük megértetni, hogy ezek békés, szerethető és egyáltalán nem ijesztő állatok, és nagy megdöbbenésemre, se egy "fúj!", se egy "vidd innen, undorító!" felkiáltás el nem hangzott, inkább az izgatottság csillogott a szemekben, és alig várták, hogy hozzájuk kerüljön a körbeadott kis jószág.


Ezt az izgalmat aligha lehetett tovább fokozni, de azért jutott energiájuk még a határtüzek kérdéskörének megtárgyalására, no meg a gépesítés és a száguldozó autók esetében is törekedtem arra, hogy legalább egyetlen mondat ragadjon meg bennük: Apa lassíts!

Az előadás engem is nagyon feltöltött lelkileg, látva a lelkes mosolyukat, a csillogó szemeiket ezeknek a tiszta tekintetű, nagyvárosi zagyvaságoktól mentes lelkivilágú csodálatos gyerkőcöknek.


A bejegyzést készítette: Juhászné Türke Ildikó, botanikus

2015. június 14., vasárnap

Táj és ember régészete

A Vissza a Gyökerekhez pályázat keretében tartottam előadásomat 2015. június 2-án a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnázium 10-11. osztályos biológia és történelem fakultációs diákjainak és az egyéb érdeklődő diákoknak és tanáraiknak. Az előadásomat, mely a Régészeti értékek az ember és táj viszonyáról címet viselte egészítette ki Fekete Szabolcs barátomnak, a gödöllői Szent István Egyetem környezetgazdálkodás szakos hallgatójának az enyémet közvetlen követő előadása a mai tanyavilágról elsősorban agrártudományi szempontokból. 


A két előadáson nagyjából 25 diák volt jelen, az azt követő kérdésekkel, beszélgetésekkel együtt közel kilencven percig tartottak. Az előadáshoz Power Pointot használtam, és képes anyagokat osztottam ki.



Előadásom első részében bemutattam a Táj és Ember Klubot ill. az egyesületet, felhívtam a leendő egyetemisták figyelmét céljainkra és az elérhetőségekre. Megismertettem velük olyan fogalmakat, mint az etnobotanika vagy akár a Tündérkertek. Beszéltem arról, hogy mi az a gyep és mi a jelentősége a mezsgyéknek.
Az előadásom második részében igyekeztem bemutatni a régészetet és a régészet szerepét a táj megőrzésében és rekonstruálásában. Ezzel egyszerre megvilágítottam a tájban lévő értékeinket, és hogy mit is csinál egy régész valójában. Itt fontosnak tartottam kiemelni a tájrégészetet, mint az egykori gazdálkodás (például halgazdálkodás, gyümölcsösök) megismerésének egyik lehetséges eszközét. Kiemeltem hallgatóim számára a kunhalmok (kurgánok) jelentőségét mind történelmi mind természeti szempontból, köztük a Gyula környéki halmokat, és hangsúlyoztam azok és élőviláguk védelmének fontosságát. Ugyanakkor az etnoarchaeológia fogalmán és egy korábbi kutatásom példáján keresztül bemutattam a pásztor ember népvándorláskortól a 20. század elejéig használt eszközkészletét és ezáltal magát az életmódot is.
A harmadik részben egy részben néprajzi, részben régészeti kutatómunkámon keresztül beszéltem a tanyák kialakulásáról, a tanyai élet kellékeiről és hogy hogyan illeszkedtek a tanyák a tájban, mik voltak a 18-19. században a kültelki életmód velejárói.
Végül előadásom utolsó részében a fokgazdálkodás ismertetésével igyekeztem felhívni a diákok figyelmét az ártéri gazdálkodásra és annak jelentőségére.
Az előadásomat követően elsősorban a kurgánokkal, az ott élő reliktum fajokkal és azok sajnálatosan gyakori beszántásával kapcsolatban érkeztek észrevételek és kérdések felém. Ezt követően kezdte meg előadását Fekete Szabolcs. Előadását ott folytatta, ahol befejeztem: előbb az árterekben rejlő jelenlegi potenciálra tért ki, majd a tanyák 20. és 21. századi sorsával a bennük rejlő lehetőségekkel foglalkozott, szemléltetve többek között a különböző termelési módokat, illetve a kis családi gazdaságokat a nagybirtokokkal szemben. 

A bejegyzést készítette: Nagy Balázs, régész (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba)

2015. június 2., kedd

Környezeti nevelés kicsit másképp

2015. május 19-én tartottam előadást a kászonújfalvi Tuzson János Általános Iskolában „A kászoni hagyományos ökológiai tudás fontossága” címmel. Az előadáson a 2014 nyarán Kászonban megrendezett III. Etnoökológiai Kutatótábor eredményeiről, valamint az azóta folytatott kutatásaimról számoltam be a helyi diákoknak. 
A kászoni táj értékeinek bemutatása során dagadt a gyerekek melle a büszkeségtől, és örömmel ismerték fel a vetített növényeket, állatokat, tájrészleteket és embereket. A táj botanikai, zoológiai és kulturális értékeinek bemutatása mellett a célom az volt, hogy felhívjam a figyelmet azokra a – részben múltbeli – kászoni tájhasználati gyakorlatokra, amelyek lehetővé tették és elősegítették a bemutatott értékek megőrzését. Kiemelt figyelmet fordítottam a székely falutörvényekben megbújó ökológiai tudás megismertetésére is.

A gyerekek nagyon örültek, ha a képeken felbukkant egy-egy 
ismerős arc vagy helyszín. Különösen tetszett nekik, amikor 
elmeséltem, hogy számunkra milyen újdonságot, 
érdekességet nyújtott Kászon.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen tájban, egy ilyen közösségben a „környezeti nevelés” címszó alatt gyakorolt általános stratégiánál sokkal eredményesebb lehet a gyerekek identitásának megerősítése azáltal, hogy felhívjuk a figyelmet a generációról generációra öröklődő helyi hagyományos gyakorlatok fontosságára. Az előadás során fantasztikus volt látni a gyerekek aktivitását és érdeklődését; köszönöm a „Vissza gyökerekhez” programsorozatnak, hogy egy újabb lehetőséget biztosított számomra, hogy köszönetet mondjak mindazért, amit a kászoni Tájtól és Embertől kaptam.

Igyekeztem felhívni a figyelmet a helyi
 – részben múltbeli – 
tájhasználati gyakorlatok fontosságára is, 
amelyek lehetővé tették a táj 
természeti és kulturális értékeinek megőrzését.





























A bejegyzést készítette: Gellény Krisztina, ökológus