Élmények a Kelet-Himalájából - Bhután

2014.december 11-én került sor fényképes élménybeszámolómra a Keszthelyi Táj és Ember Klub keretein belül. Az előadás helyszínül a gyenesdiási Természet Háza szolgált.

2014 májusban és júniusban három hetet töltöttem a varázslatosan szép és érdekes kelet-himalájai országban, Bhutánban. Hogy hogy kerültem én oda? Erről is beszámoltam az ország természeti és kulturális érdekességei mellett, a Pannon Egyetem hallgatóinak és az ott ülő további érdeklődőknek is. Az utazásom oka pedig az volt, hogy etnobiológus kutatóként a munkánk része, hogy részt vegyünk nemzetközi konferenciákon, ahol megismerhetünk más országokban folyó kutatásokat, találkozhatunk és kapcsolatokat alakíthatunk ki a Világ más részein élő és dolgozó kutatókkal is. Ez alkalommal a 14. Etnobiológiai Világkongresszusra utaztunk ki, ahol én nem csak résztvevő voltam, hanem egy nemzetközi workshop szervezője és vezetője is: az ISE vezetőségének diákképviselője.

További információ a workshopról:
http://www.emerging-ethnobiologists.blogspot.hu/

The International Society of Ethnobiology (ISE) azaz Nemzetközi Etnobiológiai Szövetség honlapja:
http://www.ethnobiology.net/

Gyűlik a hallgatóság a Természet Házában

Teakészítő csendélet

Bevezető

A kedves közönség

Bhutáni kelmék - jómagam is bhutáni viseletben vagyok

A bejegyzés szerzője: Varga Anna, ökológus

Herman Ottó élete és munkássága

Herman Ottó élete és munkássága címmel tartott előadást dr. Havasi Máté 2014. 09. 25-én a Keszthelyi Táj és Ember Klubban.

Herman Ottó személye közelebb került hozzánk Máté előadása révén, hiszen a polihisztor munkásságát, életét behatóbban tanulmányozta. Herman Ottó személyéből és nem hétköznapi életéből kifolyólag sok érdekes történet színesítette az előadást. A műhelybeszélgetés egyik fő konklúziója, hogy a természettudóst a zsenialitásán kívül holisztikus szemlélete tette naggyá. A holisztikus gondolkodás, széles látókör nagyon fontos része kéne legyen tanulmányainknak, hogy azt egészében megértsük és megfelelően alkalmazzuk azt munkánk során. Ezt a szemléletet kívánja erősíteni a Táj és Ember Klub.

                                                  Dr. Havasi Máté elkezdi az előadást

Műhelybeszélgetés az előadás után 

A bejegyzés szerzője: Búzás Előd

Kászon, ahogy mi láttuk

A Népfőiskola életében már harmadik éve nagy eseménynek számít a nyári etnoökológiai kutatótábor, melynek idén nyáron a Székelyföldi Kászonok adtak otthont. A keszthelyi diákok saját tábori élménybeszámolóit és eredményeit a Keszthelyi Táj és Ember Klub október 30-ai alkalmán mesélték el a Georgikon kar „A” épületének Xiros klubjában.
2014. október 30-án a Keszthelyi Táj és Ember Klub közvetlen, baráti hangulatáról meleg tea és finom házi sütemény gondoskodott. Összesen hat tíz perces előadás zajlott le, melyet Dr. Bódis Judit a klubról és a korábbi táborokról szóló előadása nyitott meg. Ezt követően a diákok csoportosan tartottak beszámolót a Kászonban töltött időről, kutatási témáikról. Így előkerült a Kászonok madárvilága és a hozzájuk fűződő tudása (etnoornitológia – Kasza Veronika), a helyi lakosok kapcsolata a nagyragadozókkal (Gazdag Angéla), a visszatelepített hódok kérdése (Búzás Előd, Pinczési Dóra), a Kászon környéki erdők természetessége (Búzás Előd, Váczi Violetta). Valamint egy botanikai felmérés, mely arra kérdésre kereste a választ, hogy melyek a leggyakoribb fajok, melyekkel a környékbeliek találkoznak (Dr. Bódis Judit, Pinczési Dóra). Az előadáson megközelítően 30 -an vettek részt, többségükben az egyetem diákjai, tanárai, de a környék természetvédelmi őre is ellátogatott az előadásra.

A Táj és Ember Klubok egyik sajátja az előadás utáni műhelybeszélgetés. Ez alkalommal a tábor résztvevői és reménybeli jövőbeni táborozók arról beszélgettünk, ki milyen kutatótáborban venne részt a legszívesebben.

A bejegyzést készítette: Pinczési Dóra, természetvédelmi mérnök hallgató

A "Vissza a gyökerekhez" programsorozat ideája

„Hol mutathatnánk meg legjobban a tudásunkat, ismereteinket a természetről, az emberi kultúrákról, és azok kapcsolatáról, ha nem ott, ahol a kezdet kezdetén indultunk, és ahol ott ülnek most ugyanazok a kíváncsi tekintetek, amikkel valaha mi is vizsgáltuk a világot? Emlékszem, gyermekkoromban ámulva hallgattam a felnőtt régi diákokat, amikor visszatértek hozzánk az iskolába, és magukról meséltek. Nahát, ugyanitt ült, ahol most én, és lám, ki lett belőle! Kutató lettem. Hálám nemcsak gyermeki gyökereimhez nyúlik vissza, hanem oda is, ahol szakmai tapasztalataimra szert tettem, ahol az ember és a természet hagyományos kapcsolatát kutattam. Amit az iskolapadban és a természet közelében élő embertől tanultam, most mind visszajuttatom, hogy gyökereimet tápláljam.”