Papp László pásztor, népi énekes és szűrkészítő 2015. március 5-én előadást tartott a Szegedi Tudományegyetem Biológus, Környezettudomány és Környezetmérnök MSc szakos hallgatóinak a „Természet- és környezetvédelem aktuális kérdései” című kurzus keretében.
A kurzus felelőseként azért hívtam meg Papp Lászlót, mert a hagyományos legeltetéshez kapcsolódó élő tudásnak egyre nagyobb jelentősége van a természetvédelemben. Csaknem valamennyi nemzeti parkunk igyekszik megkeresni azokat az embereket, akiknek van ilyen tudásuk. Papp László évtizedek óta gyűjti erről a tapasztalatokat, sok gyakorló, „igazi” pásztorral van kapcsolatban. A tudást olyan módon igyekszik megszerezni, hogy ő maga is pásztorkodik. Nemzeti parki területen is dolgozott már gulyásként egy vállalkozó alkalmazottjaként. Kifejtette, hogy milyen sok adminisztratív és szemléletbeli akadálya van annak, hogy a nemzeti parkok igazi pásztorokat alkalmazzanak, és megfelelő módon működjenek együtt a puszták természeti értékeinek fenntartásában.
A témák, amiket érintett:
- Mi lenne a nemzeti parkok szerepe a pásztor életforma életben tartásában és milyen minőségben?
- „Hajts ki – hajts be” vagy irányítható, de önálló tudású pásztor?
- Még gyűjthető népi tudás- utolsó óra.
- Közösségi legeltetés: egy lehetőség az átmentésre.
- Kinek és mit adunk át? Kiből lesz pásztor?
 |
| Papp László - „Nem mindenki pásztor, aki nagykalapot visel.” |
A bejegyzést készítette: Dr. Margóczi Katalin egyetemi docens, SZTE Ökológiai Tanszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése